Kalapált titán gyűrű 2
A titán “megmunkálásának” egyik legizgalmasabb momentuma az oxidálás. Ez az anyag 700°C az oxigénnel könnyen reakcióba lép, így aztán titán oxidot létrehozni nagyon egyszerű. Azonban nem az eredmény az érdekes – legalábbis egy ékszerész számára –, hanem maga a folyamat. A titán forgácsot egy mezei öngyújtóval fel lehet hevíteni a kellő hőmérsékletre. Amikor ezt eléri a reakció folytán, a hőmérséklete rendkívül megnő, jóval 2000°C fok fölé, amit fehér fény kísér. Ha a forgács nagyon vékony akkor villan egy nagyot, amit úgy kell elképzelni, mint egy vaku villanását. Ez a jelenség hasonlít a magnézium égésére. Ha azonban bekövetkezik az oxidáció, az anyag könnyen szétmorzsolhatóvá válik, és onnantól nem sok mindenre lesz jó. Röviden: A titán “elég”.
A képen lévő gyűrűvel semmi ilyesmi vagy egyéb baleset nem történt, az összevert minta szándékos. Egy mezei kalapáccsal is lehet hasonlót készíteni, de senkinek nem ajánlom otthon kipróbálni. Az egyszerű kalapács azért nem pont ilyen nyomot hagy maga után. A megfelelő eredményhez egy gömbvégű kalapácsot érdemes használni, ez pedig nincs minden háztartásban. Ha netán mégis sikerül szert tenni a megfelelő szerszámokra akkor a méretváltozásra érdemes oda figyelni! A kalapálás során az anyag nagy mértékben nyúlik, így sokkal nagyobb lesz az ujjmérete mint a kiindulásnál mérhető volt. A szélesség is változik valamennyit ezért a végén érdemes ellenőrizni és újra beállítani.