„Szép szakma a tiétek!”

Mondja mindenki, akinek bemutatkozunk. Valóban szép. Szép, mert az ember maradandót alkothat. Szép, mert örömet okozhat. Szép, mert egyedit készíthet, amiből a világon tényleg csak egy van.

Nem könnyű szakma, de a nehézségekért százszorosan kárpótol az izgalom, a gyakori kihívás, a tervezés szépsége, az anyag alakítása, és a végén a mosoly! Sokan azt kérdezik egy-egy míves darabot forgatva: „hogy van ehhez türelmetek?”

Türelemre nem az ékszerésznek van szüksége, hanem a tanítónak, akire a gyerekeket bízzuk, az orvosnak, akinek panaszkodunk, a BKV ellenőrnek, akit mindenki „szeret”, a postás kisasszonynak, aki elől soha nem fogy el a sor… A miénk nem nagy dolog, de vajon Ők hogy csinálják?

„Jó nektek, hogy mindig együtt lehettek!”

Jó bizony! Nem is cserélnénk senkivel. A szakmát még különböző helyen tanultuk: Iringó gimnázium után a Budai Rajz Iskolában, én pedig a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, majd a Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakiskolában.

A korábbi munkahelyünkön ismerkedtünk meg 2003-ban. Azóta szinte minden percet együtt töltünk, legyen az pihenés vagy munka. Egymást segítjük a tervezésben és ha kell, a kivitelezésben is. Kikérjük egymás véleményét a felvetődő problémák megoldásához, vagy csak egyszerűen megkérdezzük, hogy „szerinted a kék vagy a sárga?”

KÉRDÉSED VAN? NE HABOZZ, VEDD FEL A KAPCSOLATOT!